Még meg sem száradt a nyomdafesték a tulajdoni lapon, mi már készülődtünk. Hogy utazzunk és birtokba vegyük a farmot. Annyit beszéltünk már róla az elmúlt hónapokban, annyit terveztünk, annyi how-to YouTube videót néztünk és annyira megörültünk annak, hogy végre csinálhatunk is valamit.
Három éve költöztünk jelenlegi kis kertes albérletünkbe és az unalmas gyepet szisztematikusan feltúrtuk és teleültettük mindenféle növénnyel. Móni tervezett, vásárolt, én meg ástam a gödröket. A fák nőttek, a bokrok terebélyesedtek. Volt szilva, körte, meggy, cseresznye – eddig pont úgy hangzik mint egy falusi kocsma felső polca, aztán a helyi érdekeltségű feijoa, citrom, avokádo, áfonya, stb. Ezeket kimondottan azzal a céllal vásároltuk, hogy ha egyszer lesz majd egy darab földünk, akkor ott fognak tovább teremni.
Béreltünk egy utánfutó, kiástuk ami ráfért és szombat reggel útnak indultunk a farmra, amit utoljára akkor láttunk, amikor beleszerettünk és lefoglalóztunk. Februárban. Most meg október eleje van. Mindenki izgatott, az út hosszú, de még nincs kitaposva, így érdekes.
A farm egy nagy, körbekerített mező. Nincs rajta kapu, a kerítés mellett parkolunk és birtokba vesszük. Az út nem forgalmas, zsákutca. A környék kihaltnak tűnik, pedig jópár család lakik elszórva a vulkán lábánál. Hamarosan fel is tűnik egy kék Suzuki, Ben a sofőrje, aki az út végén lakik a családjával. Jó fej, beszélgetünk, ismerkedünk, közben üzen Gary-nek, a farmernek akitől a földet vettük, hogy itt vannak az új tulajok.
Hamarosan feltűnik Gary is, kék munkás kezeslábasban, baseball sapkával és napszemüveggel kiegészítve, majd segít lebontani a kerítés egy részét. Közben beszélgetünk, 180 marhát legeltet a környékbeli mezőkön, és nem csak kézi szerszámai vannak mint nekünk, hanem traktorja, markolója, azaz komolyan tolja a vidéki életet.
A terület egy hektár, 160 méter hosszú, 65 méter széles, nagyjából. A teteje és az alja között 10 méter a különbség, a bal felső sarkától a jobb alsóig pedig egy patakra emlékeztető bemélyedés. Nem jelentős, természetesen osztja ketté a területet.
Magasan, az út mellett vertük fel a sátrat és nekiálltunk elültetni a fákat. Úgy véltük a jobb felső kvadráns lesz a legalkalmasabb hely a gyümölcsösnek. Ide ültettük le, nagy köröket formázva, az összes lehozott fát. Ásóval, néha csákánnyal dolgoztunk s öröm volt figyelni, ahogy lépésről lépésre átalakul a füves rét. Este a sátorban el is képzeltük, hogy pár év múlva majd körté, szilvát és mogyorót szüretelünk az addigra magasra megnőtt fákról, bokrokról.
Másnapra még maradt pár elültetni való növény. Kérgesedett a tenyerünk, fájt minden izmunk, kimerültünk, mintha egy terep maratont futottunk volna le, de elégedetten szálltunk be a kocsiba: elkezdtük, elindult a farm projekt.
