Ezt a hétvégét nem bíztuk a véletlenre. Sátrat nem is vittünk, egyből szállást foglaltunk Elthemben. Délelőtt indultunk, délután érkeztünk és késő estig dolgoztunk. A szigetelés került be a kabin alapjába. Az idő borongós, barátságtalan volt, mintha nem is lenne egy vulkán a háttérben, de mi toltuk, mert ez egy olyan munka, amit nem lehet félbehagyni. Először egy vékony rétegelt lemez került alulra, a padló keresztmerevítői közé, erre jött az üveggyapot szigetelés, majd végül egy újabb réteg, vastag rétegelt lemez. Miután lement a nap a kocsi reflektorának fényénél dolgoztunk, este 9-re végeztünk. Műanyag fóliával letakartuk, ha esne, és visszavezettünk a szállásra.
A vasárnapi időjárás szöges ellenkezője volt a szombatinak. Mintha a télből a kora nyárba ugrottunk volna. Kék ég, verőfényes napsütés, hósipkás vulkán. A gyerekek a padlót festették impregnáló festékkel, egymás kezéből vették ki a hengert, Móni a szélfogó növénysoron dolgozott, én meg a kabin hátsó falához mértem ki és daraboltam a fát. Olyan jó idő volt, hogy a naptejet is elő kellett venni.
Hétfőn is maradtunk, hogy be tudjuk fejezni a hátsó falat. Reggel gyorsan letanítottam két órát online, aztán délben már a rétegelt lemezeket kalapáltuk fel a keretre. Majd ha legközelebb jövünk, akkor összarakjuk az első falat is, mehet rá a tető, hiphop készen leszünk. Letakartuk az építményt, keresztbe fákat tettünk rá, nehogy lecibálja a szél míg távol vagyunk és elégedetten, hogy milyen jól haladunk szálltunk be a kocsiba.
