Január végén megnéztünk pár területet, de vagy nem hoztak minket különösebben lázba, vagy már valaki tett rá ajánlatot, vagy szimplán ár-érték arányban nem feleltek meg a követelményeknek.
Aztán két héttel később, február 6-án megint Stratfordba utaztunk. Kisváros, a vulkán lábától úgy 10 kilométerre légvonalban. Volt itt egy bevált szálláshely, onnan jártuk be a környéket. Néztük a friss hirdetéseket, írtunk egy listát és útnak indultunk. A gyerekek persze utálták az egészet, hogy minek kell megint megállni, hogy minek kell kiszállni a kocsiból, hogy miért nem megyünk már vissza a szállásra, ahol van internet, stb.
De végül így találtunk rá a farmra. Midhirst után nem sokkal kell lekanyarodni a 3-as főútról és majdnem végig a York Road-on. Egyből 4 területet is hirdettek itt, Lot 1, Lot 2, Lot 3 és Lot 5. Az ötös az túl kicsi volt, az egyből kiesett, a másik hármat jártuk be. Kinyitottuk a kaput és végigsétáltunk mindhárom területen.
Végül az 1-esre esett a választásunk. Mert közvetlenül az út (és villanyvezeték) mellett volt, papíron kicsivel több, mint egy haktár (10000m2), nagyjából lapos és pompás kilátás nyílt a Taranaki vulkánra. Sőt. Mivel alig voltak felhők, a háttérben ki lehetett venni a Ruapehu és a Ngauruhoe vulkánok csúcsait is. Farm ahonnan 3 vulkán is látszódik. Király. Tegyünk rá ajánlatot.
Úton vissza a szállás felé, fel is hívtam az ingatlanügynököt és másnapra le is beszéltünk egy hivatalos terepbejárást. Akkor is tetszett, s mivel nem akartunk lecsúszni a területről, pár nap múlva megtettük hivatalosan is az ajánlatunkat.
